Kemény Lili: Nincs vége

Ma nem futnak ki a kikötőből a szürke hajók,
Ma nem lesznek elegek a „nemistudom, na jó”-k,
Ma nem lesz elég másik többezer élet se, hiszen
ma nincsen vége, csak teneked ennyire könnyű,
szívem.

Ma félelmében eláll a szitáló lassú eső,
Ma a holdnak a két kígyószerű szarva kinő,
Ma a város, az utca, az otthon, a család: idegen,
ma nincsen vége, csak teneked ennyire könnyű,
szívem.

Ma az emberek egyszerűen megöregednek.
Ma egy földön nincs helye több embernek,
Ma önmagamat eltévedni a belvárosba viszem,
tizenhat évesen ennyire könnyű, de csak neked, édes
szívem.